Komment, Simonné Sipos Mónika (WIRÁG), 2008. 01. 18. 8:17

Sziasztok! Én nő létemre vonultam be szerződésesnek s közel 3 évig az is voltam. Nagyon sok verejték és munka után egy hadgyakorlaton, egészen pontosan egy 30 km-es menetgyakorlat sikeres teljesítése után elfogadtak a társaim. Nagyon meg kellett dolgozni a bizalmukért, szeretetükért. Tatán szolgáltam a TÜZÉR ütegnél, s innét kerültek ki azok a barátaim, akikért ma is tűzbe mennék, ha kellene. Ám sajnos meg kell említenem egy olyan esetet, mely felettébb meghatározó volt a további életemre, s ami miatt leszereltem! 2000 októberétől 2001 áprilisáig KFOR-ban teljesítettem "külszolgálatot". Idehaza Tüzér irányzóként bekerültem az ottani 1. lövészekhez. Tél lévén néha szinte vízszintes hóesésben kellett járőrözni és egyéb feladatokat ellátni, de mindig próbáltam a feladatomat maximálisan teljesíteni. A parancsnokom látszólag elégedett volt velem, melynek hangot is adott, mondván húzóerő vagyok a csapatban, ha én tartom magam, a srácokat is ösztönzöm a minél jobb teljesítményre és hogy sok olyan problémás dolgot képes vagyok észrevenni, amihez a srácoknak nincs szemük. Aztán lassan eljött a hazautazás ideje is. Kézhez kaptam a jellemzésemet. Lehidaltam!! Olyan szinten lettem lehúzva, mint a roló, miközben az irodista, híradóközpontos társnőim, kik a mínusz 10-en akárhány fokokban zárt helyen melegedtek egész idő alatt, kivalló jellemzéseket kaptak, hogy a mai napig sokkol a dolog! Én NEM AKARTAM LESZERELNI, de ezek után nem láttam értelmét a maradásnak! Úgy éreztem, egy nő sohasem lehet igazi katona, amíg vannak olyan férfiak, kik nem lépessek elviselni, hogy egy nő is lehet NAGYON JÓ!!! Ezt az itthoni Tüzér társaim tudták és elismerték, de ott kint akikkel dolgoztam, idegenek, ma is azok!!! Ezért még hazudni is képesek voltak! Ex kfor felettesem azzal védekezett mikor megkérdeztem, MIÉRT: hogy neki szubjektív dolgokat kellett írnia rólam és a munkámról!! Megsirattam az itthoni Tüzér társaimat és volt feletteseimet, sokuk engem is leszerelésemkor. Ám akikkel érdemes volt testvérséget fogadni, azokkal a mai napig tartom a kapcsolatot! Még ha csak évente 1-szer is, de tudom mizu velük. Máig meghalnék ezekért, az emberekért, de máig gyűlölöm azt, aki akkor és ott a nőt látta csak, és nem azt a katonát, aki mindent megtett azért, hogy ő (k) is elismerjék, egy nő is tud nagyon jó lenni katonaként!!!! Köszönöm, hogy meghallgattatok. Üdvözlettel: WIRÁG (egy, ex Tüzéz szakaszvezető)